Kerestem az ezt megelőző írásomhoz egy képet és ezt a csadorost találtam a legmegfelelőbbnek. (volt éhezős meg leigázott természetes, meg ilyesmi, de ezt gondoltam a leghelyénvalóbbnak ahhoz, amit írtam) De erről meg az jut eszembe, hogy kéne csinálni egy fotókiállítást (akár Női portrék címmel) ahol a nőknek csak a szeme látszik, mert ebben az ő szokásos viseletükben vannak. Ha venné valaki a fáradságot (egy jó, egy érzékeny fotósnak kell lennie)ezt úgy lenne érdemes megcsinálni, hogy minden asszony és leány ugyanabban a beállításban és lehetőség szerint hasonló környezetben és fényben van. Onnantól már a néző érzékenységére van bízva, hogy mi az, amit ebből meglát :egy ismétlődő mintát (az is lehet szép) vagy a szemekből egy-egy titokzatos külön világot, vagy egy olyan magunkra döbbenést , ami miatt ezt legszívesebben én magam ma elkezdeném megvalósítani. Mert benne lehetne minden, ami történt/történik velünk: az uniformizálódásunk, a globalizálódásunk (nem akarok több csúnya szót használni!)a leigázásunk és a felemelkedésünk, a költői képpé emelésünk. (ha egyáltalán az a barom férjünk és uralkodónk megengedi, hogy a fotó elkészüljön)és ebben a ruhadarabban lenni egyfajta szabadságot is jelent, azt, hogy nem kell mindenáron megfelelnünk, mindig "aptudéj"-nek lennünk, hogy olyanok lehetünk, amilyenek akarunk. (Szerintem ezt a mondatot csak a nők értik -sajnos) De: messzire mentem. Nemcsak a képek elkészítésére nincs mód, nem lenne a megtekintésére és feldolgozására sem. Ki a francot érdekel/érdekelne mindez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése