utóítéles vagyok

Aki ismer engem tudja, hogy gyerekkorom óta vonzódom (-tam) a cigányokhoz. Vagy egyszerűen csak megértettem valamit abból, amit ma is gondolok, hogy nekünk,"sápadtarcúaknak" kell tenni annak érdekében, hogy egyik köztünk élő kisebbség tagja se érezze magát kirekesztettnek ?És mindenki csak annyit tegyen , amennyi lehetősége van , de azt tegye meg! Ez kezdetekben azt jelentette, hogy -mivel nem volt,aki megtegye- egy cigánylány mellé ültem az iskolában és az utcánkban lakó cigánygyerekekkel (is) játszottam. Ifjú koromban sokat vitatkoztunk erről a kérdésről és én állásfoglalásaimban midig a cigányok védelmére keltem és megvetettem azokat, akik előítéletesen gondolkodtak és kapásból rossz véleménnyel voltak valakiről csak azért, mert cigány. Később lehetőségem nyílt arra, hogy embereknek munkát adjak és akkor nem, hogy nem befolyásolt a felvételnél a cigány származás, hanem inkább egyfajta pozitív diszkriminációt alkalmazva igyekeztem minél több cigánynak munkát adni. Ez nagyságrendileg kb. hatvan-hetven roma munkába helyezését jelentette ezalatt az időszak alatt (8 év) Szomorúan, de el kell ismernem, hogy ennek a hatvan-hetven embernek a kilencvenöt százalékát tévedés, sőt a többiekkel szemben bűn volt alkalmazni. Szomorúan, de meg kell állapítanom, hogy -bár az előítéleteket ma is megvetem- az "utóítéletek", a tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy hibát követtem el, amikor bíztam a cigányokban. Természetesen történtek csalódások magyar emberekkel kapcsolatban is, de korántsem ilyen mértében. Azt kell, hogy mondjam, hogy arra az öt százalékra viszont ma is nagyon szívesen emlékszem és azt gondolom, hogy miattuk talán nem volt teljesen hiábavaló az egész. Ma már ott tartok, hogy egy vitában szívesen meghallgatom és sorsközösséget vállalok azokkal, akiknek erről negatív kicsengésű mondanivalójuk van és az nem előítéletből fakad, hanem egy megszenvedett élettapasztalatból. Pár éve egy kisváros belvárosában lakom, aminek az előnyeit megpróbálom használni. Az első gyermeknapkor a kerítésre kicsipeszeltem a gyerekek megunt plüssjátékait ( nagyon szépek voltak még és volt belőlük rendesen) és a gyerekek nagy lelkesen készítettek egy táblát is, miszerint minden gyerek vigyen belőle, ha megtetszik neki valamelyik és boldog gyereknapot! Izgalmas dolognak ígérkezett, az ablak mögül lesték a gyerekek, mi történik . Egy darabig jól mentek a dolgok, minden gyerek vitt egy-egy kis figurát és mindenki örült az ötletnek meg egyáltalán az egésznek. Aztán egyszer csak megjelent két cigányasszony, mindent leszedtek egy szatyorba, mintha szüretelnének, még a csipeszeket is elvitték. A játéknak annyi volt. A kisebbik gyermek még sírt is egy picit. A nagyobbik nem. Csak megállapította, mintha valami elemi csapásról beszélne: a cigányok voltak. Na azóta gondolkodom én ilyeneken, hogy : miért nincsenek a cigányok lakta ablakokban virágok? Miért nincsenek kertjeik? Miért az ő (túlnyomó részt önkormányzati) házaik előtt levő terület a legelhanyagoltabb? Nem fér bele az idejükbe? Mert éjjel-nappal dolgoznak? Nem tudnak egy zacskó virágmagot megvenni? ( a játékgépek és a kocsmák és /persze/ a szociális irodák környékén ugyanazokat a figurákat látni -szó szerint, mert ez egy KIS város) Szóval ez olyasmi, ami filléres dolog, csak egy kis törődés és szeretet kell hozzá és igény arra, hogy a környezetünket szebbé tegyük, akkor is, ha közös ez a környezet (és ez nem lehet függvénye annak, hogy a saját tulajdonunk -e az a hely, vagy nem. Én is bérelem csak a házat, ahol lakom és mégsem így állok hozzá ) Akinek a házhoz területe is van ültethetne bele zöldségeket, gyümölcsöket is, ami aztán jól jöhetne a konyhában és pénzt lehetne vele megtakarítani, de nem láttam még ilyen konyhakertet sehol, pedig jártam már jó néhány roma családnál. Hát ez az igény sincs . Vajon akkor mi van? Van-e valami?