együgy 2

Kerestem az ezt megelőző írásomhoz egy képet és ezt a csadorost találtam a legmegfelelőbbnek. (volt éhezős meg leigázott természetes, meg ilyesmi, de ezt gondoltam a leghelyénvalóbbnak ahhoz, amit írtam) De erről meg az jut eszembe, hogy kéne csinálni egy fotókiállítást (akár Női portrék címmel) ahol a nőknek csak a szeme látszik, mert ebben az ő szokásos viseletükben vannak. Ha venné valaki a fáradságot (egy jó, egy érzékeny fotósnak kell lennie)ezt úgy lenne érdemes megcsinálni, hogy minden asszony és leány ugyanabban a beállításban és lehetőség szerint hasonló környezetben és fényben van. Onnantól már a néző érzékenységére van bízva, hogy mi az, amit ebből meglát :egy ismétlődő mintát (az is lehet szép) vagy a szemekből egy-egy titokzatos külön világot, vagy egy olyan magunkra döbbenést , ami miatt ezt legszívesebben én magam ma elkezdeném megvalósítani. Mert benne lehetne minden, ami történt/történik velünk: az uniformizálódásunk, a globalizálódásunk (nem akarok több csúnya szót használni!)a leigázásunk és a felemelkedésünk, a költői képpé emelésünk. (ha egyáltalán az a barom férjünk és uralkodónk megengedi, hogy a fotó elkészüljön)és ebben a ruhadarabban lenni egyfajta szabadságot is jelent, azt, hogy nem kell mindenáron megfelelnünk, mindig "aptudéj"-nek lennünk, hogy olyanok lehetünk, amilyenek akarunk. (Szerintem ezt a mondatot csak a nők értik -sajnos) De: messzire mentem. Nemcsak a képek elkészítésére nincs mód, nem lenne a megtekintésére és feldolgozására sem. Ki a francot érdekel/érdekelne mindez?

együgy

Együgyű vagyok. Vagyunk -persze, hogy vagyunk- egy páran ilyenek. Az én egy ügyem ez: a férfiak világa lejárt. Ezt saját maguknak el kell ismerniük és belátniuk, hogy a dolog, amit létrehoztak és képviseltek egyszerűen nem vált be, a dolog tarthatatlan és - mivel a kutyából nem lesz szalonna- a dolgot ( én mindig az egész világot értem dolog alatt , de érzem a túlzást. De nem az!) egész egyszerűen el kell engedniük. És rábízni a nőkre. Tudom, hogy így ez nagyon rosszul esik, megpróbálom enyhíteni a kínt: az asszonyokra. A nagyikra. Anyáitokra. Lányaitokra. Tanítónőitekre. Barátnőitekre. Szerelmeitekre. És higgyétek el, mindenki jól jár. Csak el kell szánni magatokat a lépésre, mert -sajnos- rajtatok múlik ez is. (Most hadd ne kelljen elmondanom, hogy miért) Elengedni a hatalmat és hagyni, hogy a dolgok (!) menjenek a saját kedvük szerint a saját medrükben. És mindezt szeretni és támogatni és dolgozni érte. Tudom, hogy nem könnyű. Nekünk sem volt az! De nem sülhet ki abból semmi jó, ha továbbra is így működnek a dolgok. És nem lehet halogatni sem, mert mindjárt mi leszünk itt a legjobb fiúk. És már nem lesz kitől várni a "megváltást".Ha másért nem, azért kell a dolognak nekivágni, mert ami eddig történt -valljuk be - csődhöz vezetett és nincs túl sok variáció. Mi történhet, ami rosszabb, mint a mostani kilátások az emberiség szempontjából? Azt mondom: engedje ki a kezébe pottyant hatalmat a hím és várja meg, hogy most mi lesz. Szerintem nem egy nagy dolog. Amúgy, vajon mit vár? A nagy haláltusát? Mert , hogy azt is ő irányíthatja ? Én szeretem a férfiakat, nincs ezzel gond, szeretem és tisztelem őket, de lássuk be:, ez nem jött nekik össze. Legközelebb a játszótéren, a kocsmában, a pókerasztalnál kell próbálkozni, de nem kinyilatkoztatni, hogy mi a frankó, megmondani, hogy ki az ember és annak honnan is van az a marha nagy hatalma, amitől még a fűnek is (óh, fű!) úgy kell nőni, ahogy ő gondolja és minden egyéb csak haszontalanság: lélek, érzelmek, megérzések,szerelem,az egész jobb agyfélteke úgy, ahogy van, a gondolat nélküliség, az irány nélküli szeretet, a ráhangolódások, a semmi értékelése,az én feladása, a pihenés, a család, a harmónia és az összes többi izé, ami most nem jut eszembe, de az biztos, hogy fontosabb, mint a logaritmus, vagy a -lassan elfogyó- víz képlete. Most megyek, mert vasalnom kell. Majd még visszajövök, hogy megmondjam a frankót. Tudjátok: együgyű.( Nekem az az egy is sok)

utóítéles vagyok

Aki ismer engem tudja, hogy gyerekkorom óta vonzódom (-tam) a cigányokhoz. Vagy egyszerűen csak megértettem valamit abból, amit ma is gondolok, hogy nekünk,"sápadtarcúaknak" kell tenni annak érdekében, hogy egyik köztünk élő kisebbség tagja se érezze magát kirekesztettnek ?És mindenki csak annyit tegyen , amennyi lehetősége van , de azt tegye meg! Ez kezdetekben azt jelentette, hogy -mivel nem volt,aki megtegye- egy cigánylány mellé ültem az iskolában és az utcánkban lakó cigánygyerekekkel (is) játszottam. Ifjú koromban sokat vitatkoztunk erről a kérdésről és én állásfoglalásaimban midig a cigányok védelmére keltem és megvetettem azokat, akik előítéletesen gondolkodtak és kapásból rossz véleménnyel voltak valakiről csak azért, mert cigány. Később lehetőségem nyílt arra, hogy embereknek munkát adjak és akkor nem, hogy nem befolyásolt a felvételnél a cigány származás, hanem inkább egyfajta pozitív diszkriminációt alkalmazva igyekeztem minél több cigánynak munkát adni. Ez nagyságrendileg kb. hatvan-hetven roma munkába helyezését jelentette ezalatt az időszak alatt (8 év) Szomorúan, de el kell ismernem, hogy ennek a hatvan-hetven embernek a kilencvenöt százalékát tévedés, sőt a többiekkel szemben bűn volt alkalmazni. Szomorúan, de meg kell állapítanom, hogy -bár az előítéleteket ma is megvetem- az "utóítéletek", a tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy hibát követtem el, amikor bíztam a cigányokban. Természetesen történtek csalódások magyar emberekkel kapcsolatban is, de korántsem ilyen mértében. Azt kell, hogy mondjam, hogy arra az öt százalékra viszont ma is nagyon szívesen emlékszem és azt gondolom, hogy miattuk talán nem volt teljesen hiábavaló az egész. Ma már ott tartok, hogy egy vitában szívesen meghallgatom és sorsközösséget vállalok azokkal, akiknek erről negatív kicsengésű mondanivalójuk van és az nem előítéletből fakad, hanem egy megszenvedett élettapasztalatból. Pár éve egy kisváros belvárosában lakom, aminek az előnyeit megpróbálom használni. Az első gyermeknapkor a kerítésre kicsipeszeltem a gyerekek megunt plüssjátékait ( nagyon szépek voltak még és volt belőlük rendesen) és a gyerekek nagy lelkesen készítettek egy táblát is, miszerint minden gyerek vigyen belőle, ha megtetszik neki valamelyik és boldog gyereknapot! Izgalmas dolognak ígérkezett, az ablak mögül lesték a gyerekek, mi történik . Egy darabig jól mentek a dolgok, minden gyerek vitt egy-egy kis figurát és mindenki örült az ötletnek meg egyáltalán az egésznek. Aztán egyszer csak megjelent két cigányasszony, mindent leszedtek egy szatyorba, mintha szüretelnének, még a csipeszeket is elvitték. A játéknak annyi volt. A kisebbik gyermek még sírt is egy picit. A nagyobbik nem. Csak megállapította, mintha valami elemi csapásról beszélne: a cigányok voltak. Na azóta gondolkodom én ilyeneken, hogy : miért nincsenek a cigányok lakta ablakokban virágok? Miért nincsenek kertjeik? Miért az ő (túlnyomó részt önkormányzati) házaik előtt levő terület a legelhanyagoltabb? Nem fér bele az idejükbe? Mert éjjel-nappal dolgoznak? Nem tudnak egy zacskó virágmagot megvenni? ( a játékgépek és a kocsmák és /persze/ a szociális irodák környékén ugyanazokat a figurákat látni -szó szerint, mert ez egy KIS város) Szóval ez olyasmi, ami filléres dolog, csak egy kis törődés és szeretet kell hozzá és igény arra, hogy a környezetünket szebbé tegyük, akkor is, ha közös ez a környezet (és ez nem lehet függvénye annak, hogy a saját tulajdonunk -e az a hely, vagy nem. Én is bérelem csak a házat, ahol lakom és mégsem így állok hozzá ) Akinek a házhoz területe is van ültethetne bele zöldségeket, gyümölcsöket is, ami aztán jól jöhetne a konyhában és pénzt lehetne vele megtakarítani, de nem láttam még ilyen konyhakertet sehol, pedig jártam már jó néhány roma családnál. Hát ez az igény sincs . Vajon akkor mi van? Van-e valami?

Miss AGY

Isten látja lelkemet sose bírtam az Albert Györgyit, de most annyira sajnálom szegény csajt, hogy nagyon. Pont ezért. Hogy mindenki most szereti csórikámat. De hát most könnyebb.Mióta meghalt nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Milyen szép ezen a képen! Azért is választottam ezt. Milyen átható, milyen igéző tekintete van! Ha nem utálnám annyira és emiatt nem esne olyan nehezemre kiejteni a számon azt mondanám: kisugárzás. De annyira el van csépelve és rámondva minden bamba libára, hogy inkább nem mondom. Gyönyörű és kész. Nekem akkor is tetszett, amikor legutoljára láttam abban a furcsa műsorban, amit kizárólag miatta volt érdemes megnézni és jól megmondta ,amit gondolt (unk) egy dandyról, aki hülye műsorok vezetőjeként regnál egy tv-nél, és így önmagát A.Gy. kollégájának véli (kackac) Közben kicsit főztek. Aztán láttam még egyszer a királyin, de ott valahogy annyira kis összeesettnek tűnt nekem, mintha csak a fele nő lenne jelen és a hangja olyan gyenge volt, amire én nagyon figyelek és nagyon rossz érzéseket tud bennem kelteni és nagyon aggódom, amikor valakinek egyszer csak eltűnik a hangja. Aznap halt meg. Azóta van valahogy velem.