Tiszta Amerika

Szeretem  Grant Wood Amerikai Gótikáját. Majdnem annyi paródia és gúnyrajz forrása lett, mint a Mona Lisa, de ez is csak a népszerűségét bizonyítja. Ma már az amerikaiak mintha nem kedvelnék annyira. A megrögzöttséget, a provincializmust, a puritanizmust látják benne, ami mára már szégyellnivaló és nevetséges dolog. "A mértékletesség a nyomorúság erényé"-vé vált. Nem tudom, hogy van ez, vagy mit gondolnak erről mások, de szerintem Wood egészen komolyan gondolta, hogy a kompozíció megteremtéséhez az európai gótikus katedrálisok mintáját követve ő is "katedrálist emel" nem Istennek, hanem az Istenként tisztelt amerikai földműves házaspárnak.Van benne emelkedettség,pátosz, de van erőszak és otrombaság is.El kell ismerni, elég frankón felépítették azt az országot és valószínűleg ezt csak így lehetett, ilyen vak hittel és odaadással, ilyen ádáz előretekintéssel és mély erkölcsi meggyőződéssel, hogy csak az a jó és célravezető, ahogy ők csinálják. Semmi kisiklás, semmi baki és aki mást mond és/vagy tesz, az nem is igazi amerikai.Így a hatalmas vasvilla nem csak a látástól mikulásig tartó munka, hanem az önvédelem és fenyegetés eszköze is a pasi kezében.A kissé buta arcú, szigort és erkölcsöt sugárzó egyszerű asszonyka itt még kissé háttérben marad ura és parancsolója mellett -(ez, ugye mára erőteljesen megváltozott).Kettejük mögött a csúcsos forma:az egyszerűségében is szép, funkcionális és tiszta kis családi ház.Hiányolom kicsit a házról a pecsvörkölt amerikai zászlót.Ma ott lenne! Érdemes megnézni a festőről készült fotót is. Az öltözéke a farmerek kezeslábasa: funkcionális és egyszerű, semmi művészekre jellemző lazaság, flikkflakk. A műterem sem rendetlen, mint ahogy ezt megszoktuk másoknál: tisztaság, rend, összefogottság.