A nyolcvanas években valamikor, egy szép őszi délutánon Lajos barátommal a Pesti Műsort fürkészve felfedeztük, hogy a Filmmúzeumban egy Karády filmet vetítenek. (Hoppá!) Még soha életünkben nem láttuk -nem láthattuk- a híres dívát, ezért különös izgalom lett úrrá rajtunk. Ráadásul (óh, istenek anyja ne hagyj el!) a film írója egy betiltott író: Zilahy Lajos. Ezt meg kell néznünk!!! A film címe: Valamit visz a víz. Már előre imádjuk az egészet: betiltott író betiltott művéből a hosszú évtizedeken át méltatlanul feledtetett film-nagyasszony- sex szimbólum főszereplésévél egy legálisan megnézhető film -ez több volt, mint amit egy cuciban (Tódor János kedves szava a szocializmusra) szocializálódott ifjú filmfaló álmodhat. Nagy volt a tömeg a sok (cuciban szoci...stb) rajongó próbált jegyhez jutni. Talán Lajosnak meg is kellett környékeznie egy filmes ismerőst a jegyhez jutáshoz? Ez most már teljesen indifferens. A lényeg, hogy bementünk. És néztük. És néztük...Lajos néha megkérdezte, hogy a két nő közül (két ugyanolyan jelentőségű női szerep van a filmben, mint mondjuk a Vágy villamosában -szerintem hajaz is rá picit) melyik a nagy Karády? Gyanítottam -a róla látott képek alapján-, hogy a széles fejű, de Lajos nem hitte el, csak becsszóra.
És vége lett. És kijöttünk. Csalódottak és szomorúak voltunk. Lajos még mindig nem volt hajlandó beletörődni, hogy a szélesfejű trampli, aki oly nagy tehetségtelenséggel alakította a partra vetett vampot: Karády Katalin. Tán sírt is egy picit (oly nagy volt benne az elvárás és az indukált vágy) Egy közeli presszóban gyorsan megittunk pár felest, amitől sikerült magunkhoz térni az elvesztett illúziókból és Lui csak annyit mondott ( a mély csalódás és az örök népművelő hajlam egyszerre munkált a mondatban ):" Talán nem véletlenül volt betiltva..." Én meg -ennyi év távlatából- azt hiszem: a nimbusz valami sokkal nagyobb dolog, mint a tehetség.
