együgy

Együgyű vagyok. Vagyunk -persze, hogy vagyunk- egy páran ilyenek. Az én egy ügyem ez: a férfiak világa lejárt. Ezt saját maguknak el kell ismerniük és belátniuk, hogy a dolog, amit létrehoztak és képviseltek egyszerűen nem vált be, a dolog tarthatatlan és - mivel a kutyából nem lesz szalonna- a dolgot ( én mindig az egész világot értem dolog alatt , de érzem a túlzást. De nem az!) egész egyszerűen el kell engedniük. És rábízni a nőkre. Tudom, hogy így ez nagyon rosszul esik, megpróbálom enyhíteni a kínt: az asszonyokra. A nagyikra. Anyáitokra. Lányaitokra. Tanítónőitekre. Barátnőitekre. Szerelmeitekre. És higgyétek el, mindenki jól jár. Csak el kell szánni magatokat a lépésre, mert -sajnos- rajtatok múlik ez is. (Most hadd ne kelljen elmondanom, hogy miért) Elengedni a hatalmat és hagyni, hogy a dolgok (!) menjenek a saját kedvük szerint a saját medrükben. És mindezt szeretni és támogatni és dolgozni érte. Tudom, hogy nem könnyű. Nekünk sem volt az! De nem sülhet ki abból semmi jó, ha továbbra is így működnek a dolgok. És nem lehet halogatni sem, mert mindjárt mi leszünk itt a legjobb fiúk. És már nem lesz kitől várni a "megváltást".Ha másért nem, azért kell a dolognak nekivágni, mert ami eddig történt -valljuk be - csődhöz vezetett és nincs túl sok variáció. Mi történhet, ami rosszabb, mint a mostani kilátások az emberiség szempontjából? Azt mondom: engedje ki a kezébe pottyant hatalmat a hím és várja meg, hogy most mi lesz. Szerintem nem egy nagy dolog. Amúgy, vajon mit vár? A nagy haláltusát? Mert , hogy azt is ő irányíthatja ? Én szeretem a férfiakat, nincs ezzel gond, szeretem és tisztelem őket, de lássuk be:, ez nem jött nekik össze. Legközelebb a játszótéren, a kocsmában, a pókerasztalnál kell próbálkozni, de nem kinyilatkoztatni, hogy mi a frankó, megmondani, hogy ki az ember és annak honnan is van az a marha nagy hatalma, amitől még a fűnek is (óh, fű!) úgy kell nőni, ahogy ő gondolja és minden egyéb csak haszontalanság: lélek, érzelmek, megérzések,szerelem,az egész jobb agyfélteke úgy, ahogy van, a gondolat nélküliség, az irány nélküli szeretet, a ráhangolódások, a semmi értékelése,az én feladása, a pihenés, a család, a harmónia és az összes többi izé, ami most nem jut eszembe, de az biztos, hogy fontosabb, mint a logaritmus, vagy a -lassan elfogyó- víz képlete. Most megyek, mert vasalnom kell. Majd még visszajövök, hogy megmondjam a frankót. Tudjátok: együgyű.( Nekem az az egy is sok)